|
Orbán Eszter: 12 év (Lukács 8,41-56)
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2011.08.03.
Egy vasárnap délelőtt az egyik TV csatorna vallási műsorában az egyik felekezet ifjúsági találkozóját közvetítették, ahol a lelkész egy mindenki által jól ismert igeszakaszt vett elő, s arról beszélt. Ahogy ezt az igerészt hallottam, számos új gondolat ébredt bennem, amire eddig fel sem figyeltem ennek a résznek az olvasásakor, s már nem is maga az igehirdetés lett fontos, hanem az adott igerész. Lukács evangéliumából olvasom a 8. fejezetben a 41.verstől: „És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába;Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt. És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel! Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni.És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.” (41-56.vers) A vérfolyásos asszony és Jairus lányának jól ismert története. Érdekessége, hogy ennek az asszonynak az esete mintegy beékelődik magába a főtörténetbe, hiszen az alap szituáció az, hogy Jairus háza felé tart Jesua, de útközben történik valami. És így első olvasatra nem sok összefüggést lehet találni e két eset, az asszony meggyógyítása és a lány feltámasztása között. Azonban mégis van. S hogy mi, erre később visszatérek.
Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a vérfolyás, mit is jelent a ruha szegélyének érintése, ismernünk kell a törvényt. Ismernünk kell, hogy a fizikális síkon túl milyen szellemi tartalma volt, van egy vérfolyásnak, és mi a jelentése a ruha szegélyének mind a mai napig. Mózes 3. könyvének 15.fejezetében olvashatunk a tisztátalanságokról, a 25. verset olvasom: „És hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart: valameddig az ő tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi bajának idején, tisztátalan az.”Folytatom a 28.-tól : „ Ha pedig megtisztul az ő folyásából: számláljon hét napot, és azután tiszta legyen. 29. A nyolczadik napon pedig vegyen elő két gerliczét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának nyílásához. 30. És készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt az ő tisztátalanságának folyása miatt. 31. Így tartsátok vissza Izráel fiait az ő tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak az ő tisztátalanságuk miatt, megfertőztetvén az én hajlékomat, a mely közöttök van.” Látjuk tehát, hogy a vérfolyás, maga a havi baj, és annak az idején túlmenő folyás tisztátalanságnak számított és számít ma is. Tisztátalan, mert nem tud magában életet hordozni a nő. Nem képes az élet befogadására, az élet továbbadására. Azt is látjuk, hogy meghatározott rendje volt a tisztulásnak, hogy konkrétan milyen áldozatot kellett bemutatni. Ez az asszony szenvedett. Nem csupán fizikálisan, de szellemben, lelkében is, mert terméketlen volt az élete. Gyümölcstelen, élettelen. Képtelen volt az életet képviselni.
Aztán ott van a ruha szegélye, melyről Mózes 4. könyvében a 15. fejezet 34.-ik versétől olvashatunk: „37. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 38. Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. 39. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok. 40. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. 41. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Egyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
A ruha szegélyén, a ruha végén lévő bojtokról van itt szó, héberül a „cicit”-ről, az ún. emlékeztető bojtocskákról, melyet ma is minden hithű, vallásos zsidó férfi visel. Ez a ruha szegélyén lévő bojt emlékeztet a törvényre, melyet Isten adott a népének, és a szövetségre, melyet vele kötött. Nem néhány parancsolatra, nem emel ki pár rendeletet, vagy parancsolatot, nem a 10 parancsolatra, hanem azt mondja: Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat. Minden parancsolatra. A törvény legkisebb jodocskájára, legkisebb betűjére, pontocskájára is. És ez az asszony tudta, hogy mit jelent a ruha szegélye. Sokan úgy állítják be ezt a részt, mintha Jesuának valami mágikus ereje lett volna, hogy elég volt csak a ruháját érinteni, és a betegek meggyógyultak. Elmisztifikálják, és a csodahajkurászásban nem látják a lényeget. Mert ez a gyógyulás nem a nagy misztériumokról szól, nem egy csodarabbi csodatételéről. Itt nem egy egyszerű testi gyógyulásról van szó. Itt arról van szó, hogy ez az asszony találkozott a Törvénnyel, a betöltött, élő Törvénnyel, Krisztussal. Hiszen Krisztus maga a törvény, az élő és életet adó, testté lett Ige, mellyel, ha valaki találkozik, élővé válik. Termékennyé, gyümölcsözővé. Ha ezzel a betöltött Törvénnyel találkozik az ember, egyszer csak élővé válik benne a törvény minden egyes szava. Akkor már nem úgy fogja olvasni, mintegy elavult, régi írást, mely az akkoriaknak szólt, nem csupán az eszével és a szemével, az értelmével olvas és keresi a magyarázatokat, hanem a szívével, a szellemével érzi és megéli a törvényt, megéli az Igét. Aki találkozik a betöltött törvénnyel, az már nem tud tisztátalan maradni, már nem tud, gyümölcstelen lenni, hanem él. Él, és életet ad tovább. Ez az asszony tudta ezt, azért érintette meg Jesua ruhájának szegélyét. A ruha szegélyének a héberben egy másik jelentése is van. Nemcsak a ruha végét, határát, szegélyét jelenti, hanem azt is jelenti még: szárny. És mielőtt arra gondolnánk, hogyha Jesuát megérintjük és a vele való találkozás szárnyakat ad, és ezzel minden gondnélkülivé, pille könnyűvé válik és a föld felett járunk 5 méterrel, fent a felhők között, nem erről van szó. A szárny a szabadság jelképe. S itt a törvényben való szabadságról van szó. Arról, hogy a betöltött törvény által lehetek szabad, és élhetem meg azt, amire Isten eredendően rendelt. A szabadság törvényében, a törvény szabadságában élővé, termővé, termékennyé leszek. Élni kezd bennem az Ige, élni kezd bennem Isten szava.
Az állandó vérfolyás következménye, hogy az ember szervezete legyengül, elerőtlenedik. Azonban ha találkozik a törvénnyel, azzal a törvénnyel, mely az életre vezet, mely maga Krisztus, a vérfolyás azonnal megszűnik. Az erőtlen, terméketlen, élettelen állapot elmúlik. Szabaddá, élővé válik szellemem, lelkem,testem egyaránt. Ezért is állt meg Jesua a tömeg közepén és mondta: „Illete engem valaki, mert én észrevettem, hogy erő származik ki tőlem.” Erő, mely megszüntet minden halott, minden tisztátalan, minden terméketlen állapotot.
Érdekes még megfigyelnünk Jesua szavait, mit mond az asszonynak, azután, miután ő elmondta mindenki előtt, mi történt vele: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!” Bízzál, megtartott, eredj el. E három kijelentés a tanítványi életutunkra ad útmutatást, hogyan is éljük hívő életünket. Azonban ez a szó, hogy bízzál, ismét elgondolkoztatott, mit is jelent. Miben bízzak, hogyan bízzak, és mi is szerepel tulajdonképpen e szó mögött? A héber szövegben itt egy olyan kifejezés áll, melyet a zsidó istentiszteleteken akkor használnak, ha valaki a Tórából, vagy a prófétai részből olvasott fel egy szakaszt, s utána azt mondják neki: „chazak”. Itt, a „bízzál” szó helyén a „chazak” szó szerepel, ami annyit jelent: tapadni, ragadni valamihez, erősen fogni valamit, erősnek, bátornak lenni. Vagyis erősen ragaszkodj ahhoz, amit megfogtál, erősen ragaszkodj a törvényhez, tapadj rá, szinte elválaszthatatlanul légy vele, benne, mert ezáltal tartatsz meg, s csak így tudsz elmenni és bizonyság lenni másoknak.
Aztán tovább olvasva végül eljutunk oda, ahonnan a történtet kezdődött, Jairus lányához, akiről a rokonság és a körülötte lévők azt mondták, halott, s ezt a hírt hozták Jairusnak is. Mire Jesua így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megtartatik.” És itt a „ne félj” kijelentésnél a héberben az a szó szerepel: nézz. Ne nézz, csak higgy, vagyis ne arra nézz, amit látsz, hanem higgy, a hited éltessen, a hűséged Isten iránt. Ne kutakodj a szemeddel és az eszeddel ne próbáld megmagyarázni a dolgokat, ne arra tekints, amit éppen akkor látsz, hanem a hited, a hűséged legyen szilárd és erős. Mert a lány nem halt meg. S bár akik ott voltak gyászoltak és sírtak, Jesua azt mondja nekik: „Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik.” És itt ismét meg kell állnunk egy gondolat erejéig, hogy megértsük, mit jelent a halál és az alvás fogalma a zsidó felfogásban. Halott az, akiből eltávozik az élet, vagyis a szelleme meghal. Azonban amikor alszik az ember, akkor is meghal, mert eltávozik belőle a lelke, s akkor tér vissza, mikor felébred. Mielőtt hátborzongatónak tartanánk ezt a felfogást, csak gondoljunk arra, mi történik, amikor alszunk. Nem tudjuk kontrolálni az akaratunkat, gondolatainkat, vágyainkat, tudatunkat. Vagyis a lelkünket. Egy teljesen kiszolgáltatott, „magunkon kívüli” állapotban vagyunk. Ez a lány nem halt meg, a szelleme nem halt meg, csak a lelke aludt.
Amikor elolvastam ezt a két történetet, nem kellett sokáig keresnem, vajon mi az összefüggés e két esemény között. A Bibliában a számoknak mindig üzenete, jelentése van. S itt mindkét esetben egy és ugyanaz a szám szerepel: 12 év. A 12 éve vérfolyásos asszony, és a 12 éves lány. A 12-es szám pedig azon túl, hogy jelképezi Izrael 12 törzsét és a 12 tanítványt, a teljes és tökéletes, megbonthatatlan és örök szövetség jele Isten és ember között. Azé a szövetségé, mely által életet nyertünk, s melyben élve megváltott és kiteljesedett lett az életünk. A 12 éve vérfolyásos asszony azt a zsidó népet tükrözi, aki ha egyszer találkozik a betöltött törvénnyel, termékennyé, élővé, gyümölcsözővé válik. Azt az Izraelt, aki Isten feleségeként miután megtisztul tisztátalanságából betöltve elhívását, életet hordozó és életet adó lesz. És tükrözi Krisztus Testét is, mely, ha egyszer Krisztus feleségeként felismeri Krisztusban a betöltött törvényt és annak életet adó erejét, megszűnik benne minden élettelenség és vérfolyás, és gyümölcsözővé, termékennyé lesz. Ez a vérfolyásos asszony nem volt mindig ebben az állapotban. Ő valamikor tiszta volt. De beszennyeződött, tisztátalan lett. S az elején olvastam, hogy akkor, amikor ebből az állapotból kigyógyult valaki, milyen áldozatott kellett bemutatnia: vétek- és egészen égőáldozatot. Vétek áldozat azért, mely nem szándékos bűn elkövetésére való bocsánat, hanem egy botlás, félrelépés, nem tudatos bűn, vagyis vétek cselekvése miatt következett be. Miután ez megtörténik az életünkben, a felismerés, mely a vérfolyást okozta, és a bocsánatkérés, máris ott van, mintegy folytatása és következményeként, az egészen égőáldozat, mely a teljes életátadásnak, rendeződésnek, a régi elmúlásának és egy teljesen új kezdetének a jele.
12 év. Vajon milyen a mi szövetségünk, a mi kapcsolatunk az Örökkévaló Istennel? Hol lett vérfolyásos? Hol sérült meg ez a szövetség, hogy terméketlen, élettelen bennünk valami? S ott van a 12 éves lány. A zsidóságban ettől a kortól kezdve számítanak felnőttnek a lányok. Ez a kor egy korszak választó. Innentől kezdve a lányokból felnőtt lesz, s felelősséggel végzik mindazt a feladatot az apai házban, míg ki nem kerülnek onnan, ami egy zsidó nő feladata. A Bat Micva, vagyis a zsidó lányok felnőtté avatása ma is 12 éves korukban történik. Ebben a korban volt ez a lány is. S talán így is jobban megértjük Jesua szavait, mikor azt mondja, nem halt meg, hanem alszik. Alszik a lelke, nem működteti az érzéseit, a gondolatait, alszik. A szelleme nem halt meg, csak a lelke alszik. Ezért hangzik aztán a felkiáltó szó Jesuától: „Leányzó, kelj fel!” Itt nem csupán a fizikális, ágyból való felkelésről van szó, hanem arról, hogy kelj fel, ébredj! Ébredj fel a lelki tunyaságból, kelj fel a passzivitásból! Ez a szó, hogy „kelj fel!” annyit jelent: légy láthatóvá! Légy bizonysággá! Állj a lábadra! Ébredjen fel benned mindaz, amit neked isten adott, hogy használd, s eddig aludt benned. Kelj fel, s töltsd be az elhívásod. Miért? Mert nagykorú lettél. Vége a gyermekkornak. Felnőtt vagy. Kelj fel, mert feladatok várnak rád. Kelj fel, élj! Izrael népe nem halt meg, csak alszik. Krisztus Teste nem halt meg, csak alszik. Fel kell kelni! Be kell tölteni azt az elhívást, melyet Izrael népe, Krisztus Teste kapott, melyet te személyesen kaptál.
Bat Micva jelentése: a törvény lánya. Kelj fel, hogy a törvény lányaként látható jel légy ebben a világban. Felelősen tedd, amit Isten rád bízott. Ne tartsd magad tovább gyereknek, ne élj a gyerekkorban. Vérfolyás. Terméketlenség, a törvényeskedéssel, a farizeussággal egyenlő. A farizeusság, a törvényeskedés eredménye lesz az állandó életképtelenség, a folyamatos bűnbánat, az élet megrekedése, majd megölése. A törvényeskedésre a betöltött törvény a válasz, mely felülír minden emberi erőt, akaratot, mindent, ami emberi, s adja a szellemit, az éltetőt, a gyümölcsöt hozót.
Zárszóként még egy gondolat az összefüggésekről. A törvény szerint három dolog van, ami tisztátalanná teszi az embert, s nemcsak magát az embert, hanem a környezetét is, tehát azokat is, akikkel kapcsolatban van, akikkel érintkezik: a vérfolyás, a halottal való érintkezés, és a poklosság. E háromból kettő ebben az igeszakaszban szerepel. Ha valaki vérfolyásos volt, vagy halottal érintkezett, vagy poklos volt, teljes mértékben elkülönítették, karanténba helyezték. Senkivel nem érintkezhetett. Még Templomba sem mehetett, nem jelenthetett meg Isten előtt, mert tisztátalan volt. Élettelen volt. S ha valakit mégis megérintett, az is tisztátalanná vált. A terméketlenséget és életképtelenséget nemcsak magában hordozta, de puszta létével már fertőzött. És ebbe az élettelen állapotba hozza el Jesua az életet, s tesz szabaddá a törvény betöltése által.
12 év. A mi életünk. A mi vérfolyásunk. A mi gyógyulásunk. A mi szabadulásunk. A mi Bat Micvánk. A mi felébredésünk. Rólunk szól. Legyen vége a törvényeskedő, élettelen farizeusságnak, hogy az élő Ige elevenítsen meg. Legyen vége a szellemi gyermekkornak, hogy végre szolgáló tanítványi életünk legyen, s az életté vált törvény éljen bennünk, melynek lányaként továbbíthatjuk az életet. Kelj fel, élj, ragaszkodj a törvényhez, és megtartatsz. Kelj fel, élj, töltsd be elhívásodat!
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2011.08.03.-i Istentiszteletén
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |